őszinteségi roham....

Szügségem van valakire aki szeret....

Változások...jah és éppen folyok....

Mivel haza költöztettek Sopronba pécsről, gondoltam hasznos lenne újra elkezdenem blogolni. Jobb dolgom úgy sincs. Jelenlegi helyzetem: folyékony halmazállapot. Imádom a drogokat....nem fogok roluk lemondani. Túl jók. Ma is Club 54-be olyan jó volt teljesen magamon kívül. Nem fogom abbahagyni. Valahogy megtalálom úgyis a modját, hogy csinálhassam. Nekem erre szügségem van. NAGYON.

Írnék én, de elszállt a netem...

Nos kérem, én pécsen teljesen el vagyok ám zárva a külvilágtól. Még tévém sem volt a mai napig és max. a suliban tudtam 5perceket facebookozni (mert az fontos!). Tehát bármennyire is szerettem volna, nem tudtam írni. Pedig volt ám történés bőven. Pl.: rájöttem mennyire alávaló lény néhány pasi, Domcsit bevezettem a diszkózás rejtelmeibe, volt koncert is sok, meg pörgés. Ma végre még a tetováló gépt is sikerült megrendelni. Vagyis nem szenvedtem volna témában hiányt.
Valami új irányt kéne adnom a blogomnak. Csak nem tudom milyet is. Így nem érzem valahogy semmi értelmét. A hülyeségeimnek kívül másról is kéne, hogy szóljon. Kéne valami "emelkedettebb" téma. Beszámolók, hírek, képek, megfigyelések....akármi ami hasznos, érdekes és valami pluszt ad az embereknek... Ezen még elgondolkozom kicsit...

Vonaton született iromány

Egészen kicsi volt amikor a föld alá került. Sötétség volt lenn és hideg. Nem érezte jól magát. Rájött, ha meg akarja szüntetni ezt az áldatlan állapotot, cselekednie kell, különben örökre a sötét mélység fogságában ragad. Valljuk be elég kellemetlen dolog egy örökkévalóságot eltölteni a hideg, nyirkos, kukacos földben.

Egy napon úgy érezte eljött cselekvés ideje. Nem tudta merre kezdhetné ásni magát. hát elkezdte kaparni a földet ott ahol a leglazábbnak ítélte meg. Hetekig tartott, már majdnem fel is adta, egyáltalán nem volt biztos magában. Mi van ha rossz irányba halad? Mi lesz, ha mégsincs innen kiút? Ilyen kétségek között volt, mikor óriási fényesség tört rá. Felszínre ért.

Hát ilyen az, mikor egy virág kibújik a föld alól...

A legutóbbi bejegyzésben ígért...

Szinte látom magam kívülről amint fekszek egy padlás szobában az ágy sarkában. Most ébredtem. A háttérben Beatles szól. Melettem egy virágcserép tele csikkekel, cigaretta a kezemben ami már réges-rég leégett. A hamu az ágyra puttyan ahogy elkezdek köhögni. Zsepiért nyúlok. Szánalmas, hogy még tüdőgyulladás közelni állapotban sem vagyok hajlandó lemondani a dohányzásról. remegve fordulok be a sarokba. Vergődök. Igen ez a legjobb szó az állapotomra.

Van egy pont amir eltörpül mindenféle fizikai rosszullét a lelki fájdalomhoz képest. Van egy pont amikor már könnyek sem jönnek, bárhogy próbálkozom. Van egy pont amikor már nem érzem tiszta állapotban, hogy élek. Van egy pont amikor az ember egyedül marad...

hate my life....

Még egy év kezdődik a Pécsi Művészeti falai között. Visszatértem Pécsre. Mióta itt vagyok 4-5 kilót dobtam le a rendszertelen kajálás és sok bulizás miatt. Most úgy néz ki tüdőgyulladásom van, náthás vagyok és mégis Mozaiq-ban ülök és szívom a cigit. A helyet megtöltik az egyetemisták. Mindenütt ott vannak. Olyan boldogok és gondtalanok. Vajon én is iyen vagyok mások szemében? Nem hinném. Mostanában elég emo-s fejem van. Meg félig raszta hajam. Úgy érzem muszáj megint írnom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Nincs egy épkézláb mondatom. Elkeseredettnek érzem magam. Egyedül maradtam. Vagy valami iyesmi. Ilyenkor kell rádöbbenjek arra, hogy TÉNYLEG kapcsolat függő vagyok. Golyóval 2 napja szakítottunk, de máris nagyon elveszettnek érzem magam. Úgy érzem mintha a világon senkit sem érdekelne mi van velem. Egy biztos, én sem értem mi zajlik most bennem. Hirtelen minden olyan kusza és értheteten lett. Pedig mikor visszajöttem Pécsre, úgy éreztem minden rendben van, van helyem a világban. Valahogy most minden megváltozott. Kimondhatatlanul rossz. Kibe kapaszkodjak? Ki áll melletem ha valami baj történik? Gondol rám valaki? Úristen...kezdek megőrülni.... Anyuékkal kb 1 hete ma beszéltem elösször és én hívtam őket. Vajon nekik sem hiányzok? Picúr is elfelejtett volna? Valaki fogja a kezem mert el fogok veszni....

Ui.: Mikor fölkeltem reggel összedobtam egy értemesebb írást. Mellékelem amin újra net közelbe jutok...

újrakezdés....

Annak aki olvasgatta a régi blogomat, talán feltűnt, hogy lassab egy hónapja nem jeletkeztem. Az a büdös nagy helyzet, hogy Golyó elvette az admin jogaimat a SAJÁT blogomon. Nem tudtam rá íri, no meg a UPC is szarakodott mostanában és mivel fél órán át töltögetett egy oldalt, nem volt kedvem ilyen villám sebesség melett új blogot kezdeni. Mosmár szerencsér net is van, meg idő is. Az új blog arculata kicsit más mint a régié, de a név, mint látjátok, nem változott. Igazából már hiányzott ez a blogolós téma, jólesik újra írni.