A legutóbbi bejegyzésben ígért...

Szinte látom magam kívülről amint fekszek egy padlás szobában az ágy sarkában. Most ébredtem. A háttérben Beatles szól. Melettem egy virágcserép tele csikkekel, cigaretta a kezemben ami már réges-rég leégett. A hamu az ágyra puttyan ahogy elkezdek köhögni. Zsepiért nyúlok. Szánalmas, hogy még tüdőgyulladás közelni állapotban sem vagyok hajlandó lemondani a dohányzásról. remegve fordulok be a sarokba. Vergődök. Igen ez a legjobb szó az állapotomra.

Van egy pont amir eltörpül mindenféle fizikai rosszullét a lelki fájdalomhoz képest. Van egy pont amikor már könnyek sem jönnek, bárhogy próbálkozom. Van egy pont amikor már nem érzem tiszta állapotban, hogy élek. Van egy pont amikor az ember egyedül marad...