Vonaton született iromány

Egészen kicsi volt amikor a föld alá került. Sötétség volt lenn és hideg. Nem érezte jól magát. Rájött, ha meg akarja szüntetni ezt az áldatlan állapotot, cselekednie kell, különben örökre a sötét mélység fogságában ragad. Valljuk be elég kellemetlen dolog egy örökkévalóságot eltölteni a hideg, nyirkos, kukacos földben.

Egy napon úgy érezte eljött cselekvés ideje. Nem tudta merre kezdhetné ásni magát. hát elkezdte kaparni a földet ott ahol a leglazábbnak ítélte meg. Hetekig tartott, már majdnem fel is adta, egyáltalán nem volt biztos magában. Mi van ha rossz irányba halad? Mi lesz, ha mégsincs innen kiút? Ilyen kétségek között volt, mikor óriási fényesség tört rá. Felszínre ért.

Hát ilyen az, mikor egy virág kibújik a föld alól...