hate my life....

Még egy év kezdődik a Pécsi Művészeti falai között. Visszatértem Pécsre. Mióta itt vagyok 4-5 kilót dobtam le a rendszertelen kajálás és sok bulizás miatt. Most úgy néz ki tüdőgyulladásom van, náthás vagyok és mégis Mozaiq-ban ülök és szívom a cigit. A helyet megtöltik az egyetemisták. Mindenütt ott vannak. Olyan boldogok és gondtalanok. Vajon én is iyen vagyok mások szemében? Nem hinném. Mostanában elég emo-s fejem van. Meg félig raszta hajam. Úgy érzem muszáj megint írnom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Nincs egy épkézláb mondatom. Elkeseredettnek érzem magam. Egyedül maradtam. Vagy valami iyesmi. Ilyenkor kell rádöbbenjek arra, hogy TÉNYLEG kapcsolat függő vagyok. Golyóval 2 napja szakítottunk, de máris nagyon elveszettnek érzem magam. Úgy érzem mintha a világon senkit sem érdekelne mi van velem. Egy biztos, én sem értem mi zajlik most bennem. Hirtelen minden olyan kusza és értheteten lett. Pedig mikor visszajöttem Pécsre, úgy éreztem minden rendben van, van helyem a világban. Valahogy most minden megváltozott. Kimondhatatlanul rossz. Kibe kapaszkodjak? Ki áll melletem ha valami baj történik? Gondol rám valaki? Úristen...kezdek megőrülni.... Anyuékkal kb 1 hete ma beszéltem elösször és én hívtam őket. Vajon nekik sem hiányzok? Picúr is elfelejtett volna? Valaki fogja a kezem mert el fogok veszni....

Ui.: Mikor fölkeltem reggel összedobtam egy értemesebb írást. Mellékelem amin újra net közelbe jutok...